1. <felsorolásban:> és. hinta, homokozó meg mászóka van a játszótéren. | <összeadásban.> öt meg öt (az) tíz. | <kapcsolatos m-ok között.> fúj a szél, meg az eső is esik. | <toldásszerűen haszn. m-rész v. m kapcsolására:> továbbá. vett cukrot, sót, no meg csokit a gyereknek.

2. <megismételt szavak között, fokozás kif-ére.> ▸ ezer meg ezer ▸ újra meg újra

3. <a pontos megnevezést, ill. szó szerinti elmondást helyettesítő kif-ekben.> ekkor meg ekkor.

4. (a m-ban a második helyen) <ellentét kif-ére:> pedig. ez piros, az meg sárga.

5. <érzelmileg színezett m-ban.> hát te meg hogy kerülsz ide?; ez meg mi?

[↔meg² ]

1. ritk hátrafelé, vissza. megfordul. | magához, magának. meghív, megtart [valamit magának].

2. <mozzanatos, ill. nem tartós cselekvés, történés kif-ére.> meghúz, megborzong.

3. <a cselekvés, történés elkezdődésének kif-ére.> megindul, megszeret.

4. <a cselekvés, történés befejeződésének kif-ére.> megöregszik. | <a cselekvés, történés részleges befejeződésének kif-ére.> megkopik.

5. <a cselekvés, történés eredményes befejeződésének kif-ére.> megkeres, megmenekül.

6. <egyszeri cselekvés, történés kif-ére.> megjelöl, megkér.

7. ritk <a cselekvés, történés nagy fokának kif-ére.> megnyaggat, megszenved.

8. ritk <annak kif-ére, hogy valaki, valami valamilyen helyzetben, állapotban tud maradni.> megáll [a bicska a fában]; megül [egy helyen].

9. <konkrét jelentésű ige átvitté, elvonttá változtatására.> meghurcol, megvisel.

10. <egyéb jelentésmódosító szerepben.> meglép, megszól.

11. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> meg-megáll.

[↔mögé ]

1. gondolkodásra, beszédre, termelőeszközök készítésére, kultúra teremtésére való képességével az élővilágból kiemelkedő, legfelsőbb rendű élőlény (homo sapiens). | e faj egyedeinek összessége: az emberiség. az ember és a természet.

2. ez az élőlény egyedi voltában. ember ember ellen harcol; ▸ embere válogatja ▸ sok jó ember elfér kis helyen | biz <megütközés, megrovást kifejező megszólításként.> ember, mit csinálsz?!

3. meghatározatlan személy, valaki, akárki. megesik ilyesmi az emberrel. | ▸ az ember nép: az ember fia lánya tréf: az ember gyermeke megáll az ember esze. | ▸ az embernek fia

4. kellő értelmi, erkölcsi színvonalon álló személy. embert farag valakiből; ▸ embere a szavának | megbecsült, tekintélyes személy. | nép egészséges v. ép ember. már nem lesz belőle ember!

5. vmely közösséghez tartozó személy. a csapat hét emberből áll. | szolgálati v. munkaviszonyban alárendelt személy. a művezető emberei.

6. ▸ az emberek mit szólnak majd az emberek? | ▸ emberek nem jár emberek közé. | ▸ emberek ide figyeljenek, ember!

7. ▸ valakinek az embere bizalmas emberem. | ▸ emberére akad talál

8. ▸ valaminek az embere a tettek embere.

9. nép | férfi. ember kell ide, nem asszony! | férj. hazajött az emberem.

10. nép felnőtt, nem gyermek.

[? em- ‘nő’+-ber ‘férfi’]

I. fn-i mut névm

II. határozott névelő

[ fgr ]